Üdvözöllek a blogomon.
Pár évvel ezelőtt - amikor kis hazámtól sok ezer kilométerre kaptam állást - gyorsan kellett használható angol nyelvtudást szereznem. Találtam sokféle módszert. Volt köztük "ultra intenzív", "szuper könnyű", "extra kreatív" és még sorolhatnám. Nem tisztem eldönteni, hogy melyik milyen, az igazat megvallva nem is érdekel. Aki tényleg meg akar tanulni egy nyelvet, annak mindegy melyikkel kezd neki. A lényeg egyetlen dolog: BESZÉLNI KELL!
Az egyik könyvben találtam egy érdekes részt arról, hogy hány olyan szavunk van, aminek az angol megfelelője "ugyanaz". ( Ha esetleg szeretnéd "csekkolni." )Első nekifutásra sikerült vagy ötszázat összeírnom. Evidens, kategória, reguláris. Szavak amiket ismerek és használok is, de sosem gondoltam bele, hogy ezeknek angol megfelelője is van (evident, category, regular). Ha megnézzük a jelentésüket a szótárban, minden szóról megtudhatunk még pár dolgot. Egy "magyar" szó ellenőrzése sokszor négy-öt "új" angol szó megismerését (megtanulását) jelentheti, miközben sok érdekes nyelvtani szabályt is felfedezhetünk. Arról nem is beszélve, hogy a felhozott példamondatokban újabb és újabb kifejezéseket, szófordulatokat találhatunk. Tényleges tanulás nélkül tanulunk. Azt gondolom, hogy így közelebb kerülünk az anyanyelvünkhöz is, de legalábbis jobban megérthetjük.
Most kell megjegyeznem, hogy ez nem egy módszer, csak egy játék. A szótár olvasgatása talán csak Lomb Katónak elég. Ha nem próbálunk meg beszélni már a kezdetektől, soha nem fogjuk megtanulni az adott nyelvet. Nekem szerencsém volt, mert a nap nagy részében angolul kellett kommunikálnom, szóval folyamatosan gyakoroltam. Ráadásul itt Malajziában húszféle náció negyvenféle akcentusát kellett megértenem. Amikor végre egy "igazi" angollal sikerült beszélnem, nem volt gondom, hiszen már kondicionálva voltam. (Például a maláj kollégám a harminc százalékot "titipecen"-nek mondta.) Enélkül a "kényszer" nélkül sokkal nehezebb megtanulni beszélni.
További hosszú magyarázat helyett hadd mondjak egy-két másik példát (direkt nem angolból).
- Talán sokan ismerik azt a szót, hogy sparhelt. Ez egy kis tűzhely, amit zalai nagyszüleim használtak. Nem kérdeztem, miért ez a neve. Aztán az egyetemen elkezdtem németet tanulni, és megismertem a sparen valamint a herd szó jelentését. Innen már csak egy lépés volt megtalálni a sparherd(sparhelt) szót! És megismerkedhettem a takaréktűzhely szóval is.
- Régen a házaló ügynököket vigéceknek nevezték. Vidéki rokonaimtól hallottam először ezt a szót, amikor kosárfonók járták a falut a portékáikkal. Aztán az egyetemen az első német órán megtanítottak köszönni. Wie geht's? És mit csinál egy vigéc, ha kinyitjuk neki az ajtónkat? Köszön...
Most fussuk át újra ezt az írást! "ultra", "intenzív", "szuper", "extra", "kreatív", "náció", "kommunikál", "kondicionál", "kolléga", "blog". Nézzük meg mondjuk az intenzív szó jelentését! Természetesen ott lesz az "intensive" fordítás is, és még néhány. És sok-sok példa. A példákban meg különféle alakok ("intense", "intensive"). Csak ezzel a szóval órákat lehetne eltölteni. Sokunknak nincsen ennyi szabad ideje. Nekik szánom ezt a blogot. Minden nap megpróbálok egy szót megvizsgálni. Egy olyat, aminek angol megfelelője nagyon hasonló, vagy valamilyen egyszerű logikával kitalálható. Reményeim szerint lesznek videók, hosszabb szöveges magyarázatok is.
Végezetül egy idézet egyik kedvenc írómtól.
– Mi az, hogy “sznob”, István bácsi?
– Hát tudod… hogy is mondjam? Aki nem előkelő, csak előkelősködik. Olyan embereket utánoz, akik valóban előkelőek; olyan fára kapaszkodik, ami végeredményben csak uborkafa, csak külsőség, belső tartalom nélkül, egyszóval olyan velencei tükör, amit Bécsben csináltak, és a piripócsi ócskapiacon neveztek ki velenceinek. De mondom, tőlem lehet velencei is, én nem értek hozzá, mert nem vagyok sem tükörszakértő, sem régiségkereskedő. Mutass egy marhát, egy birkát vagy lovat, azt megmondom, miféle…
– De miért éppen “sznob”-nak nevezik?
– Ezt véletlenül tudom. Angol szó, de latin eredetű, mint ahogy a római kultúra bölcsőjét Athénban ringatták, az athénit meg a föníciaiak, etruszkok, egyiptomiak, babiloniak, zsidók és a fene jobban tudja, miféle nációk. Ez a szó mégis Angliából ered, mert pár évszázaddal előbb Angliában is csak azok a gyerekek tanulhattak, akik nemesek voltak, vagy sok pénzük volt. Márpedig Angliában sokkal előbb épültek gyárak, mint nálunk, és az angol gyárosok korlátlanul zsebelték be az angol fontmilliókat, tekintet nélkül a munkások testi és lelki érdekeire. Ezek a milliók azután annyira meghatották az előkelő kollégiumok előkelő és nemes professzorait, hogy felvették az aranytól csengő nevű sör- és posztógyáros-csemetéket is, de a felvételi naplókban a neveik után odaszúrták – mivel valamivel mégiscsak meg kellett jelölni ezeket az értékes, de nem nemes egyéneket –, szóval odaírták, hogy “sine nobilitate”, azaz nem nemes. Így azután a kecske is jóllakott, a nagy tiszteletű tanári kar is, és a káposzta is megmaradt: a tudományszomjas iparmágnásifjúság. Később már csak annyit írtak a nevek mellé, hogy s. nob., végül: snob. Most már érted?
(Fekete István: Téli berek)
Holnap az első szó legyen a "sznob".
